Agresszív terápia

Van olyan, hogy bárhogy is a törekvés, a szelíd gyógymód nem alkalmazható, legalábbis nem vezet eredményre. Így volt ez az alábbi kotta esetében, amelyet házilag javítottak. Gerincét barna ragasztócsíkkal fogták össze. A szalag ugyan már elveszett, viszont ragasztóanyaga komótosan beült a papírrostok közé, és vastag rétegben terpeszkedett a papír felszínén is.

A vigyázzban álló ragasztóanyag a címlapon

Hasonló fegyelmezettséggel a hátoldalon

A szoros ragaszkodás egészen közelről

 A ragasztóanyagot a víz nem oldja, azt csupán agresszív terápiával, vagyis vegyszeres kezeléssel (szerves oldószerrel) lehet eltávolítani. A terápia persze otthoni körülmények között nem alkalmazható, hiszen kevés nappaliban akad elszívófülke, védőruházat és metil-etil-keton. A múzeumi laborban viszont jó eredménnyel harcoltam a ragasztómaradvány ellen.

A fülke, a gumikesztyű, a metil-etil-keton és én

 A fenti gyengéd tamponálás kevés eredménnyel járt, ezért később vattával, és nagyobb mennyiségű oldószerrel  kezeltem a cím- és hátlapot. Persze, nem csupán a barna ragasztó rontotta a kotta esztétikai megjelenését, hanem a szürkésbarna folyadékfoltok is.

 Eddig folyt a folyadék

Folyt, folyt és minden lapon foltot hagyott

  Az ilyen típusú szennyeződés szárazon, vagyis radírral nem tisztítható. Akárhogy is, mosni kell! Langyos vízben - többször öblítve - vettek fürdőt a lapok.

 Langyos vízben fürdőt vettek a lapok

  Az oldószeres kezelés, majd a vizes mosás szép eredményt hozott. A barna ragasztóanyagot, ha nem is maradéktalanul, de eltávolítottam a felszínről valamint a rostok közül, és a folttalanítás is jól sikerült.

Címlap ragasztómaradvány nélkül

A folttalanítás is jól sikerült

Hátoldal a leoldott, elhalványított ragasztóanyaggal

 A fenti esetben a műtét sikerült és a beteg is túlélte. A terápia mellékhatásairól pedig egyelőre nincs tudomásunk